 |
Közönséges vidra
Lutra lutra (Linnaeus, 1758)
Fokozottan védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Elterjedési területe Írországtól Japánig húzódik, de előfordul Észak-Afrikában is.
Nem található meg Tibetben, az
Arábiai-és Indiai félszigeteken, valamint a Földközi-tenger szigeteinek zömén sem.
Kipusztult Svájcból, Lichtensteinből,
Hollandiából.
Rendszertana:
Trense (1989) szerint a törzsalakon kívül 6 alfaja van:
• Lutra lutra lutra --- törzsalak,
• Lutra lutra meridionalis (Ázsia),
• Lutra lutra seistanica (Ázsia),
• Lutra lutra chinensis (Ázsia),
• Lutra lutra monticola (Ázsia),
• Lutra lutra angustifrons (Afrika).
Reuther (1993) 9 érvényes, és 4 kétséges alfajt írt le:
Érvényes alfajok:
• Lutra lutra lutra,
• Lutra lutra aurobrunnea,
• Lutra lutra barang,
• Lutra lutra chiensis,
• Lutra lutra kutab,
• Lutra lutra meridionalis,
• Lutra lutra monticola,
• Lutra lutra seistanica,
• Lutra lutra nair.
Kétséges alfajok:
• Lutra lutra angustifrins,
• Lutra lutra roensis,
• Lutra lutra splendida,
• Lutra lutra steinegri.
Európában a törzsalak, a Lutra lutra lutra él.
Megjelenése:
A leghosszabb testű európai menyétféle. Testének első része erősebb, mint a hátsó. A fej kicsi, hosszú és oválisan
lapított. A nyak rövid, alig vékonyodó. A szemek nagyok, a fülek kicsik, alig emelkednek ki a bundából, és lekerekítettek. A felső ajkak
duzzadtak, az alsókat szinte befedik.
Az egész testet fényes, rugalmas, egyenletes vastagságú fedőszőrök, valamint nagyon puha
gyapjúszőrök borítják. A bunda színe egyenletesen barna, azonban tónusa egyedenként változhat.
A lábak rövidek, izmosak. Az ujjak
között úszóhártyák vannak, az ujjpárnák csupaszok, és oválisak. A lábakon 5 ujj található, amelyek előre állnak, és mindegyik végén erős
sárga karmok láthatóak.
Az orr elülső részén 5-8, a pofa hátulsó részén 6-14, a szemek fölött 3-4, a mellső lábak könyökénél pedig
2-5 igen erős tapintószőr van.
Víz alá merülve az orr- valamint a fülnyílások bezáródnak. A szemet a víz ellen a szemhéjmirigy
váladéka védi.
Élőhelye:
Európában korábban minden vizes élőhely mellett élt, azonban Észak- és Közép-Európában állomány-nagysága lecsökkent.
Napjainkban csak ott található meg, ahol az ember pusztító tevékenysége, valamint a víz minősége lehetővé teszi fennmaradását.
Hazánkban az egész ország területén előfordul ott, ahol tavak és folyók vannak. Legjelentősebb élőhelyei a halastavak, hiszen ezekben
egész évben bőséges táplálék áll az állat rendelkezésére.
Életmódja:
Zsákmányát a megkeresés után sekélyebb vízbe tereli, olyan körülmények közé, ahol a legkönnyebben elkaphatja azt.
Mindent megfog, amit tud, azonban legkönnyebben a 10-20 cm-es halakat zsákmányolja. A zsákmány keresése alatt 0,5-3 percenként a
vízszínére jön levegőzni.
Táplálékának zömét a hal teszi ki, de a parton elfogja a kisemlősöket, madarakat, hüllőket és a
kétéltűeket. Néha kagylót és csigát is fogyaszt.
Napi táplálékigénye 1 kg hal, de hosszabb ideig tartó éhezés után megeszik 1,5 kg
halat is.
Emésztési ideje: 12-24 óra.
Territóriális faj. A nőstény a fiatalokkal egy jól elhatárolt alterritóriumot szakít ki a hím területéből. A territóriális viselkedés
az azonos ivarú egyedek között nyilvánul meg. A territóriumot váltók hálózzák be, amelyek meghatározott minta szerint kötik össze a
táplálkozó területeket, játszóhelyeket, ürítkezőhelyeket, jelölési pontokat, valamint csúszdahelyeket.
Szaporodása:
Maximális életkoruk 10-15 (-20) év.
1,5-3 éves korban válik ivaréretté. Egyes kutatók szerint az ivarzási ciklus nem
időszakhoz kötött, mások szerint (január-) február-március a párzás időszaka.
A párzás a vízben és a szárazföldön is történhet, de a
vízben való párzás a gyakoribb.
A vemhesség időtartama (58-59-) 61-71 nap közötti, de legáltalánosabb a 60-63 nap.
A fő ellési
időszak április-június között van, azonban vannak olyan kutatók, akik az év minden időszakában észleltek ellést.
A vidra évenként
egyszer ellik. Az elléshez többnyire kotorékot készít, amelynek egy vízi, és egy szárazföldi kijárata van. Fészkét készítheti nádból is.
A világra jött kölykök száma 2-4 (6-7), amelyek csupaszok és vakok. Testüket ezüstös-szürke rövid szőrzet borítja. Ezt magzatkori
szőrzetnek nevezzük, amely már az első héten vedléssel barnás színűre cserélődik.
A kis állatok 2-3 (-8) hónapig szopnak, ez idő
alatt tanulják meg anyjuk mellett a halfogás fortélyait.
A szemek a 28-35 nap után nyílnak ki. A tejfogak a 16. napon kezdenek
áttörni. Szilárd táplálékot először a 21-73. napon vesznek magukhoz. A fogak váltódása 6 hónapos korban fejeződik be.
Vízbe a 47-66.
napon merülnek.
A hím a kölykök felnevelésében nem vesz részt, azonban az ellést követő első napokban a kotorék környékén tartózkodik.
A fiatalok 9-14 hónapos korukig a családi kötelékben maradnak.
A vidrák teljes felnőttkori testméreteiket 2. életévükre érik el.
Védelme:
Hazánk a vidra egyik legfontosabb európai előfordulási helye.
Ennek oka, hogy vizeink kevésbé szennyezettek, mint Nyugat-Európában, sok a halastórendszer. Ezért nemcsak hazai, de európai jelentőségű
is a hazai vidravédelem.
Eszmei értéke 1993-ig 50.000,-Ft volt, azóta 250.000,-Ft.
Nemzetközi védettsége:
A vidrára a legnagyobb veszélyt az ember jelenti:
• vízszennyezés,
• vízépítés negatív hatásai,
• illegális vadászat (lelövés, csapdázás),
• halászhálóba való akadás,
• gépjárműelütés.
Európa szerte védett emlősfaj.
• Berni Egyezmény II. melléklet;
• 92/43/EGK irányelv EU rendelet II. és IV. függelék;
• EK 338/97 rendelet „A” melléklet;
• CITES I. függelék.
