 |
Vadmacska
Felis silvestris (Schreber, 1777)
Védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan |
Elterjedése:
Ez a faj kb. egymillió évvel ezelőtt, a Jégkorszak idején Európában elterjedt volt. A jég visszavonulása után a sűrű erdei
életmódhoz alkalmazkodott. Száma már a középkorra erősen megfogyatkozott, egyrészt az éghajlat változása, másrészt intenzív vadászata
miatt. Napjainkban elterjedése Skóciától kelet felé Dél-Kínáig, déli irányban pedig Afrikában a Jóreménység-fokáig húzódik. Nem található
meg: Angliában, Izlandon, Írországban, Skandináviában és Wales-ben.
Hazánkban az Alföldön a folyók menti ártéri erdőkben, a Dunántúlon
a Dráva mentén fordul elő.
Rendszertana:
Korábban 21 alfaját írták le. Majd Guggisberg (1975) javaslatára ezeket 3 alfajba vonták össze:
 |
Felis silvestris silvestris:
Felis silvestris libyca:
Felis silvestris ornata:
|
Európa és Kis-Ázsia
Arab-félsziget és Közel-Kelet
Afrika (kivéve az őserdők és sivatagi
területek)
Kaszpi-tengertől Keletre ÉNY-Indiáig,
Nyugat-Kínáig és Mongóliáig |
Magyarországon főalak, a Felis silvestris él.
Megjelenése:
Házimacskára emlékeztető, azonban annál sokkal zömökebb testalkatú ragadozó. Testtömege: 2-9 kg. Testhossza: 50-75 cm. A
hímek nagyobbak a nőstényeknél.
Feje gömbölyded, a fülek viszonylag rövidek. Bajusz szőrei fehérek, erősek. Szőrzete hosszú, tömött,
jellemzően szürke, világos sárga árnyalattal. A pofa és a mellrész vöröses tónusú. A fejen 4-6 fekete hosszanti sáv látható, amely a
nyakra is ráhúzódhat. A keresztsávozottság a háton és a lábakon is megfigyelhető. A has világosabb, a sárgástól a sötét okkerig
terjedhet.
A farok mintegy fele a testhossznak, bozontos, dús szőrzetű. Végén 5-7, olykor 10 gyűrűszerű minta van.
Élőhelye:
A sűrű erdőket és bozótosokat kedveli, csak olyan erdőkben fordul elő, ahol dús aljnövényzet van. Általában kerüli a
lakott területeket (csak a nyár közepi szaporodási időszakban, akkor is csak kis időre közelíti meg), és a zavart élőhelyeket (pl.: gabona
táblák). Előfordulási helyénél határt szab a hó vastagsága. Amennyiben a hótakaró vastagsága télen tartósan meghaladja a 20 cm-t, már nem
él meg.
Életmódja:
Életmódja rejtőzködő, főleg szürkületkor mozog. Ragadozó életmódot folytat, lesből vadászik.
Dominánsan az emlősöket
(80-100%), ezen belül a kisrágcsálókat (50-90%) fogyasztja. Megfigyelések szerint télen, a nagy hóval borított időszakban
(január-március), növekedett táplálékában a mezei nyúl és a madarak aránya. A hóolvadás után, tavasszal (április-június) a madarak
eltűntek táplálékai közül, ilyenkor a kisemlősök (91%), a hüllők és rovarok (9%) képezik táplálékforrását. Nyáron megnő az őzgida és a
mezei nyúl zsákmányolása.
Ősszel (október-december) ismét nő a kisemlősök fogyasztása, és elkezdődik a madarak zsákmányolása is.
Magányosan él, minden egyed egy-egy meghatározott területet birtokol, amely 50-100 ha között mozog. Ezen a területen belül van egy
magterület, amelyet rendszeresen használ. Ezt az azonos ivarú fajtársaktól megjelölik.
Szaporodása:
Az ivarérettség a nőstényeknél: 9-11 hónapos, a kandúroknál valamivel később következik be.
A párzási időszakot
pacsmagolásnak nevezzük, amelynek fő időszaka január-március közé esik. A második pacsmagolási időszak május végétől június elejéig tart,
ekkor azonban csak azok a nőstények szaporodnak, akiknek kölykeik elpusztultak, vagy még az év elején ivaréretlenek voltak.
A
nőstények 2-8 napig fogékonyak a párzásra, ha a hím is a közelben van.
A vemhességi idő 9 hét. Évente egyszer, néha kétszer ellik. Az
alomszám átlagosan 3-4 (1-8).
A kölykök faodvakban, kőrakások között, sziklaüregekben elkészített vacokban jönnek a világra. Olykor
azonban a nőstény róka,- és borzkotorékban ellik. A kölykök megszületése után az anya a hímet elzavarja.
A kismacskák 4-5 hónapos
korukig szopnak, de közben anyjuk a szilárd táplálékra is rászoktatja őket.
A kölykök kezdetben kisemlősökön, majd nagyobb ragadozókon
tanulnak vadászni. Amíg eredményesen el nem sajátítják a vadászatot, anyjukkal maradnak. A családi közösség kb. 5 hónapos korban bomlik
fel.
A kicsik 90-130 g-os testsúllyal, vakon jönnek a világra. Születéskor testüket finom, gyapjúszőr borítja. Farkuk hegyesedő,
szőrzete gyér. Szemük 9-12 napos korban nyílik ki.
A kölykök születési esélye nagyobb, ha a születési testtömegük magas. Ennek
feltétele egyrészt az anya kondíciója, másrészt a környezet táplálék forrásának készlete.
Veszélyt a kölykökre elsősorban a
természetes ellenségek (róka, hiúz, szirti sas, menyétfélék) jelentenek. Felnőtt korban az elhullási okot többféle tényező alkothatja:
éhenhalás, betegségek, gázolások, csapda, nagyobb ragadozók zsákmányolása.
Védelme:
Életkora maximum 10-12 év.
Állományai Európában folyamatosan csökkennek. Ehhez hozzájárult a hiúz-visszatelepítési
program is.
Magyarországon 1974 óta védett faj. Eszmei értéke korábban 5.000,-Ft volt, majd 1993-tól 50.000,-Ft.
Hazánkban az
állomány csökkenésének elsődleges okai a következők:
• élőhelyvesztés,
• illegális vadászat,
• házimacskák által terjesztett betegségek,
• házimacskákkal történő kereszteződés.
A legnagyobb veszélyt a házimacskákkal való kereszteződés jelenti.
A kóbor macskák gyérítése a vadászok kötelessége,
amelyet törvény ír elő.
A faj védelme szempontjából megoldás lehetne a keverék gyanús egyedek kilövése is.
Azonban 1993 óta a 12/1993. KTM
rendelet 1.§-a a házimacska x vadmacská-val keresztezett példányok (hibrid) eltávolítását nem teszi lehetővé a populációkból.
A
rendelet az alábbiakat rögzíti:
„Védett fajnak minősül a védett.... állatfaj természetes körülmények között létrejött
hibridje. Eszmei értéke a magasabb értékkel rendelkező védett szülőfaj értékével egyezik meg.”
Nemzetközi védettsége:
• Berni Egyezmény II. melléklet;
• EU Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelék;
• CITES II. függelék.
