 |
Túzok („magyar strucc”)
Otis tarda (Linnaeus, 1758)
Fokozottan védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan;
Ecsedi Zoltán: A Hortobágy madárvilága;
Magyar Madártani és Természetvédelmi
Egyesület: Veszélyeztetett madarak
fajvédelmi tervei. |
Elterjedése:
A XX. század elején a Kárpát-medencében kb. 12.000 madár élt.
Elterjedési területe napjainkban Marokkótól az Amur
partvidékéig nyúlik. Portugália, valamint Spanyolország kivételével szinte egész Nyugat-Európából kipusztult.
Állománya hazánkban is
sok helyről eltűnt (Balaton vidéke, Jászság), vagy felmorzsolódott (Csongrád és Békés megye, Nagykunság). Nagyobb állományai a
Hortobágyon, a Duna menti síkságon, a Bihari-síkon és Dévaványa környékén maradtak csak fent.
Rendszertana:
Két alfaja van:
| • Otis tarda tarda: | Kárpát-medence, Dél-ukrán és Dél-orosz sztyeppék,
Kazahsztán, Törökország, Szíria, Irak, Irán, Marokkó, Ibériai-félsziget, Német-Lengyel síkság. |
| • Otis tarda dybowskii: | Mongólia, Kína, Oroszország délkeleti része. |
Magyarországon az Otis tarda tarda él.
Megjelenése:
A madárra az ivari kétalakúság a jellemző. A Kárpát-medencében élő kakasok testtömege meghaladhatja a 20 kg-os súlyt,
magassága pedig eléri az 1 métert. A tyúk 70-80 cm magas, testtömege 4-6 kg.
A kakasok nászruhája sokszínű. A fej és a nyak oldalt,
valamint alul szürke, a torok pedig fehér. Kétoldalt az alsó csőrkávánál bajusz található, amely 28-32 tollból áll. A nyak tövénél
gesztenyebarna színű nyaksáv húzódik. A szárnyfedők és a hát vörösesbarna, fekete csíkozással. Az evező tollak vége fekete. Az alsó
szárny, a has, valamint a farkfedők fehérek. A farok 20 tollból áll, minden toll vége fehér, fekete harántcsíkkal. A középső farktollakon
domináns a barna szín, kifelé haladva pedig a fehér szín válik uralkodó jellegűvé.
A tyúk tollazata a kakasénál fakóbb, színe a
nyugalmi tollruhás kakasra emlékeztető. A tojóknál a nyaksáv hiányzik. Az öreg tyúkoknak lehet néhány szál bajusztolla.
Mindkét ivarra jellemző anatómiai tulajdonságok: a szem pupillája fekete, a szivárványhártya világosbarna. A csőr
szaruszínű. A láb szürke, elől hatszögletű pikkellyel borított. A 3. lábujj tövén harántredő található. Az ujjakat felül harántpikkelyek,
alul és oldalt szemölcsös bőr borítja. A körmök laposak, szélesek, lefelé görbülnek. A testhez képest a láb nagysága kicsi.
Élőhelye:
A nyílt területeket kedveli. Előnyben részesíti a mezőgazdasági területeket (szereti a pillangósokat, őszi gabonákat,
repcét), hiszen ezek kedvezőbb mikroklímát biztosítanak, és bővebb táplálékot kínálnak, mint a természetes élőhelyek. Azonban fészkei
ezeken a területeken súlyos veszélyben vannak. Dürgőhelyei az alacsony füves gyepekhez kötődnek.
Táplálkozása:
Mindenevő, de táplálkozásában szezonalitás figyelhető meg.
A csibék az első két hétben kizárólag ízeltlábúakkal
táplálkoznak, fokozatosan térnek át a növényi táplálékra.
A tavaszi időszakban (április-május) táplálkozása vegyes. Étrendjében
megtalálhatóak a termesztett növények (repce, napraforgó, búza) magjai és zöldrészei. Nyáron az állati eredetű táplálkozás a jellemző,
feltehetően azért, mert a zöld növények nagy része eltűnik, kiég. Ősszel étrendjében az állati eredetű táplálék csak nyomokban szerepel.
Ebben az időszakban domináns táplálékforrás a zöld növények hajtásai, a gabona félék elhullott magvai, főként a repce levele.
A madár
nagy tápértékű táplálékból keveset, kisebb tápértékű táplálékból pedig nagyobb mennyiséget fogyaszt.
Szaporodása:
A tyúkok (2)3-4, a kakasok 4-5 éves korban ivarérettek.
A kakasokra jellemző a territoriális viselkedés, amelyre az
élőhely adottságai is visszahatnak. A kakasok annál több tyúkot tudnak kisajátítani, minél kedvezőbbek az élőhelyi adottságaik.
A
madarak párválasztása a dürgéshez kapcsolódik. Ez az időszak az időjárástól függ, általában március végétől május elejéig tart.
A
tyúkok keresik fel a kakasokat. Az erősebb kakasoknak több, a gyengébbeknek vagy fiatalabbaknak kevesebb tyúkjuk van. A tyúkok általában
fészkelő helyüket a kakasok dürgőhelyéhez közel választják ki. A tojók általában fészkelésre az őszi búzát, a lucernát és a gyepet
választják. A fészkelés április végétől június közepéig tart, azonban néha még augusztusban is látni röpképtelen fiókát vezető tojót.
A fészek földbekapart lapos teknő, melynek mélysége 7-10 cm, átmérője 30x40 cm. A tojások a csupasz földön hevernek.
A fészekalj
nagysága 1-3 tojásból áll, melyet 1-2 napos időközönként rak le a tojó. Színe olivzöld, mely barna foltokkal tarkított. A tojások
oválisak (néha ellipszis alakúak), sima héjúak, fénytelenek, de a kotlás hatására lehetnek matt fényűek is.
A kotlás időtartama: 24-26
nap. A fiókák kibújása 5-36 óra alatt megy végbe. A kis madarak fészekhagyók. 2 hetes korukig a tojó eteti őket, ezután maguk veszik fel a
táplálékot. 7-8 hetes koruktól repképesek. A család az őszi csapatba állásig marad együtt.
Veszélyeztető tényezők:
• fészekaljak veszélyeztetése a gépi kaszálás és termény betakarítás miatt,
• gyepek feltörése,
• vetésszerkezet átalakítása (repce helyett napraforgó vetése, vagy a kukorica vetésterülete nő a búzához képest),
• nagyobb műtrágyaadagok használata,
• vegyszerezés, amelynek hatására csökken a táplálék (gyomnövények, rovarok) mennyisége,
• a fészkeket jelentősen károsítják házi állataink taposása,
• repülés során elektromos vezetékekkel való ütközés,
• illegális vadászata a dél-európai országokban,
• ragadozók károsítása (róka, varjú, kóbor kutya),
• a madarak az ónos eső miatt röpképtelenné válnak, ezért könnyen áldozatul eshetnek ragadozónak, és embernek egyaránt.
Védelme:
Védelmének első lépése a vadászati korlátozás, majd a teljes vadászati tilalom meghozása volt.
A túzokot Magyarországon
1970 óta nyilvánították védetté. Hazánkban a legmagasabb természetvédelmi kategóriába tartozik: fokozottan védett faj. A magyar Vörös
Könyv szerint kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) európai Vörös Listája sérülékeny
fajként jelöli. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICBP) túzokvédelmi csoportja a különösön veszélyeztetett fajok közé sorolja.
Eszmei
értéke hazánkban korábban 500.000,-Ft volt, majd 2001-től 1.000.000,-Ft.
Nemzetközi védettsége:
• Berni Egyezmény II. melléklet;
• Bonni Egyezmény I., II. függeléke;
• CITES II. függelék;
• EU Madárvédelmi Irányelvek 1. melléklet;
• EC 338/97 Rendelet „A” melléklet.
