 |
Szürke gém
Ardea cinerea
(Linnaeus, 1758)
Védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Költési elterjedése a palearktikus és etiópiai faunaterületen honos.
Európában nem tipikus költőterületei:
• Skandinávia,
• Ibériai félsziget.
Megtalálható:
• Nyugat-Szibéria,
• Jáva,
• Kína,
• Elő- és Hátsó-India,
• Észak-, Nyugat-, és Kelet-Afrika.
Rendszertana:
Alfajai:
| • Ardea cinerea cinerea törzsalak: | Észak-Afrika, Nyugat-Palearktisz. | |
| • Ardea cinerea monicae: | Nyugat-Afrika. |
| • Ardea cinerea firasa: | Madagaszkár. |
| • Ardea cinerea jouyi: | Kelet-Palearktisz, Dél-Ázsia. |
Megjelenése:
Öreg példányok:
Nyári tollazat: A fejtető, a homlok és a torok fehér. A nyak szürkésfehér, elülső részének közepén fekete foltokból álló
vonal van. A fej hátulsó része, valamint a megnyúlt tarkótollak feketék.
A csőr sárgásbarna. A szivárványhártya sárga színű. A kantár
csupasz bőre sárga, a szem körül zöldes.
A felsőtest hamuszürke. A begy tájékon a világos tollak hosszúra nyúltak.
A test alsó
része fehér, oldala szürkés színű. A háton is megtalálhatóak a megnyúlt fehér tollak. A szárnyak szürkék, az evező tollak feketék. A
farok hamuszürke.
A láb sötétbarna, felül sárga.
A nyári és téli tollazat között annyi a különbség, hogy a fehér tollak megszürkülnek, a felső test megnyúlt tollai télen eltűnnek.
Fiatal példányok:
A sötét színek barnás tónusúak, a tollak kevésbé megnyúltak (ezt egy évig viselik).
A felső csőrkáva feketés, a láb
barnásszürke, a szivárványhártya fehéres, sárgás.
Élőhelye:
Hazánkban főleg vízi élőhelyek közelében általánosan elterjedt faj. Folyó és állóvizek mentén, erdős vidékeken is gyakori.
Költési időn kívül mocsarakon, csatorna-és árokpartokon, nedves réteken, lucernatáblákon is megtalálható. Különösen kedveli a
halastavakat, a sekély vizű mellék-és holtágakat.
Magyarországi előfordulás:
• Tisza, Duna és Dráva ártéri erdői,
• halastavak, víztározók melletti erdők,
• folyópartok, frissen kaszált rétek és tarlók,
• belvizek.
 |
Táplálkozása:
A szülők a fiókákat az első időszakban előemésztett hallal és egyéb vízi állatokkal etetik.
A kifejlett példányok
zsákmányukat vízben állva, ritkábban úszva szerzik meg.
Nyár végén szívesen vadászik mezei pocokra a lucernatáblákban, valamint a
tarlókon. Elfogyasztja a kétéltűeket, hüllőket, rákokat, csigákat és ízeltlábúakat is.
|
Szaporodása:
A tojók többnyire második életévük nyarán válnak ivaréretté.
Monogám madárfaj, bizonyos poligám hajlammal. Ez
leginkább a hímeknél jelentkezik.
Egy szaporodási ciklusra állnak párba.
A költési idő elsősorban az időjárás függvénye. Néha
február végén, rendszerint azonban március elején vagy közepén történik meg a fészkelőhely elfoglalása.
Március közepén kezdődik el a
tojásrakás és a kotlás.
Nagyobb kiterjedésű, táplálékban gazdag nádas tavainkon, kisebb-nagyobb folyóink galériaerdeiben, halastavak
térségében fészkel. Ritkán fűzfabokorra, nádba is rakja fészkét.
A fészkek általában telepesen helyezkednek el. Nemritkán más
gémfajokkal, vetési varjúval, kárókatonával is együtt költ. A fészkelőhelyet a hím keresi meg, és választja ki. A fészket a pár mindkét
tagja építi oly módon, hogy a hím hordja az anyagot, a tojó pedig építi azt.
Idősebb madaraknál a párba állás után 2 nappal a tojó
lerakja az első tojást. A fiatal példányok a párba állás után akár 4 napot is várnak a tojás lerakásának megkezdéséig.
A fészekalj
nagysága az első fészek esetén 3-5, sarjúfészek esetén 2-3 tojás.
A tojások formája ovális, vagy rövid ovális. Simák, fény
nélküliek.
Színük kékeszöld, gyakoriak rajta a fehér ürülékfoltok, vagy a vérfoltok.
A tojásokon mindkét ivar kotlik, általában
4-6 óránként váltják egymást. Azonban éjjel csak a tojó üli a tojásokat.
A fiókák kelése a 24-25 nap után következik be. A kicsik
háta sötét szürkésbarna, oldala halványszürke, testük alsó fele fehér, fejük teteje barna, bóbitájuk ezüstszürke. Csőrük ilyenkor még
viszonylag tompa és rövid.
A fiókák fészeklakók, mindkét szülő gondozza őket.
A szülők az első 10 napban előemésztett táplálékkal,
annak felöklendezésével a csőrből etetik fiókáikat, később a fészek aljzatára helyezik a szülők a táplálékot.
A kicsik gyorsan
fejlődnek, 30 napos koruk után a fészek környékén már próbálkoznak a repüléssel. Teljes röpképességüket 8-9 hetes korra érik el, ez
időtől fogva önállókká válnak.
A telepet július közepéig, vagy végéig elhagyják.
Veszélyeztető tényezők:
• Kemény tél,
• költőterület zavarása (turizmus, útépítés, erdészeti munka),
• táplálkozó területek helyenkénti elvesztése,
• növényvédőszerek okozta mérgezés.
Védelmét biztosító tényezők:
• Fészektelepek oltalma,
• természetes táplálkozóhelyek növelése.
Védelme:
Hazánkban védett faj, eszmei értéke korábban 100,-Ft, 1993-tól 10.000,-Ft.
Az 1/1982. számú OKTH rendelet értelmében a
mesterséges halastavaknál állománya egész évben gyéríthető volt.
Azonban a 11/2001 KöM rendelet ezt már ilyen formában nem tesz
lehetővé.
Hazai állomány: kb. 2000 pár.
Nemzetközi védettsége:
Európában állománya viszonylag stabilnak mondható, kb. 11.700-12.000 pár.
Az utóbbi évtizedekben az állományszám növekvő
tendenciát mutat.
Ezért európai védelmi státusza biztos (S).
• Berni Egyezmény III. melléklet;
• EU Madárvédelmi Irányelvek I. melléklet.
