 |
Nyuszt
Martes martes
(Linnaeus, 1758)
Védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Palearktikus elterjedésű faj. A Kaukázusban, Szibéria legnyugatibb részén, Kis-Ázsiában, Észak-Iránban,
Észak-Irakban, valamint Európában fordul elő. Európában hiányzik Spanyolországból, Görögországból, Nagy-Britanniából, Izlandról,
Portugália déli részeiről.
Megtalálható azonban Szicíliában, Korzikán, Szardínián és a Baleár-szigeteken.
Hazánkban a Dunántúlon, és az Északi-középhegységben szinte mindenütt megtalálható. Megjelenése az Alföldön, különösen a Tisza és
mellékfolyói árterein minden napi.
Rendszertana:
Elterjedési területein belül több kétséges és elfogadott alfaját írták le:
| • Martes martes martes: | Észak-, Nyugat-, Közép-, Kelet-Európa. |
| • Martes martes ruthena: | Oroszország európai területeinek középső része, Kelet-Finnország. |
| • Martes martes latinorum: | Észak-Olaszország (Ambrúzoktól északra
eső területek), Szardínia, Korzika, Baleárok. |
| • Martes martes notialis: | Dél-Olaszország (Ambrúzoktól délre eső területek), Szicília. |
További alfajok az area keleti területeiről:
• Martes martes lorenzi,
• Martes martes uralensis,
• Martes martes sabaneevi.
További alfaj az area északi részéről:
• Martes martes borealis.
Hazánkban a törzsalak, a Martes martes martes él.
Megjelenése:
A bunda alapszíne gesztenyebarna, rajta a fedőszőrök tömött szőrzetet alkotnak.
Az állat általában lekerekített sárgás
vagy vöröses színű torokfoltot visel, amelynek alakja az egyedekre jellemző. A torokfolt színe azonban az év folyamán változik.
Színezésében a hasi mirigyből származó rozsdabarna színű váladék játszik szerepet. A váladékkal tárgyakat, vagy fajtársait megjelöli:
majd nyakát hozzádörzsöli, ezért kap eltérő tónusú színt a torok.
A szutyak sötétszürke vagy fekete, a bajuszszőrök puhák, finomak.
A fej hegyes, megnyúlt, oldalról kissé lapított. A fül viszonylag nagy, háromszög alakú, lekerekített.
Mind a mellső, mind pedig a
hátsó lábakon 5-5 ujj található. Az ujjpárnák mentén hosszú szőrszálak láthatóak, emiatt az állat nyoma még puha aljzaton sem rajzolódik
ki határozottan.
A farok bozontos, és fele olyan hosszú, mint a test, a végén sötét színezettséggel.
Élőhelye:
A lombos, fenyves, valamint a lomb-fenyő elegyes erdőkben egyaránt előfordul, ezért fanyestnek is hívják. Inkább a
középkorú és idősebb faállományokat kedveli, a nem erdős élőhelyeket elkerüli.
Előfordulhat viszonylag kis mezőgazdasági területekkel
határolt erdőfoltokban.
Hazánkban kerüli az akácosokat és lápterületeink puhafás állományait.
Kizárólag fákon, odúban tartózkodik,
olykor nagyobb ragadozó madár fészkébe is tanyát ver.
Ahol a települések benyúlnak az erdők szegélyébe, megfigyelhető az állat lakott
területekre való benyomulása. Az odvas fák hiánya, vagy az erdő közelsége kényszerítheti a faj padlásokon való megtelepedését is.
Szaporodása:
Legmagasabb életkor: 8-10 év.
Mind a hím, mind a nőstény a 2-3. életévben válik ivaréretté.
Gyakorlatilag életük
végéig szaporodóképesek. A nőstény évente egyszer ellik, azonban nem feltétlenül szaporodik minden évben.
Párzási időszakukat
pacsmagolásnak nevezzük, amely június vége, augusztus eleje között zajlik.
Az állatra az elnyújtott vemhesség (8-9½ hónap)
jellemző. A megtermékenyítést követően a pete mintegy 6 hónapig nyugvó állapotban marad, majd ezután indul meg az embrió gyors fejlődése.
A kölykök április-május hónapban vakon és süketen jönnek világra. Pehelyszőrzetük színe: kékesszürke.
Testtömegük: 30 gramm. Az alom
nagysága: 2-5 (-7).
A kicsik 8-12 hetes korukig szopnak, az első 6 hétben kizárólag tejen élnek.
Szemük a 34-38. napon nyílik ki,
hallójárataik 3-5 nappal korábban nyílnak fel.
Szemük kinyílása után azonnal elhagyják a vackot (40 napos kor), azonban oda
visszajárnak.
Ebben az időszakban az anya vezeti őket.
A kicsik elválasztása 8-12. hetes korban történik, ezzel egyidejűleg
kezdődik meg szaganyag termelésük.
A tejfogak a második héten törnek át. A fogak váltódása a 7. hónapban kezdődik el, és a 16.
hónapra fejeződik be.
A születéskori kékesszürke pehelyszőrzet egy erős vedlés kíséretében barnás tónusúvá alakul.
Ezt a második
fiatalkori bundát augusztus végén, szeptember elején vedlik át téli bundára.
Nyár végéig, ősz elejéig marad együtt a család, ezután
felbomlik.
Életmódja:
Ügyesen mászik fára, vagy ugrik egyik fáról a másikra. Főleg éjszaka aktív, zsákmányának egy részét a földön szerzi meg.
Azonban táplálékhiányos időszakban napközben is szem elé kerülhet.
Főleg erdei rágcsálókkal, madarakkal, tojásokkal és fiókákkal,
olykor a kotló tojóval táplálkozik. Szívesen fogyaszt rovarokat. Hüllőkre és kétéltűekre ritkán fanyalodik. Ismert a vadméh odú
dézsmálása, és a gyümölcsösök rendszeres látogatása és dézsmálása.
Védelme:
Hazánkban védett faj, vadászatára egész éves tilalom vonatkozik.
Eszmei értéke 1993-ig 50.000,-Ft, amely később
2.000,-Ft-ra csökkent. Károkozása (melyet elsősorban a védett állatokban okoz), többször felvetette védett státuszának feloldását.
A
2001-ben folytatott szakmai tárgyalások döntése, a védelem fenntartása maradt.
Jelen pillanatban a faj eszmei értéke: 10.000,-Ft.
Nemzetközi védettsége:
Az előfordulási területein belül az erőteljes fogása, gyérítése, lelövése, valamint mérgezése következtében állományai
mindenütt csökkentek. Gyakorlatilag Angliában és Walesben kipusztult.
• Berni Egyezmény III. melléklet;
• 92/43/EGK irányelv V. függelék.
