 |
Nagy lilik
Anser albifrons (Scopoli, 1769)
Védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Kiterjedt fészkelő területtel rendelkezik.
Eurázsiai fészkelő területe Oroszország ÉNY-i területeitől az
észak-szibériai Kolimáig, valamint a Novaja Zemlja déli szigetéig terjed, amely Észak-Amerikában és Grönlandon folytatódik.
Rendszertana:
Öt alfaját írták le.
A törzsalak, az Anser albifrons albifrons.
Alfajai:
• Anser albifrons albifrons (Eurázsia arktikus tundráin a kanin szigettől a Kolima folyóig terjedt el),
• Anser albifrons flavirostris (Grönland),
• Anser albifrons frontalis (É-Kanada, ÉK-Szibéria),
• Anser albifrons gambelli (Mackenzie-medence vidéke),
• Anser albifrons elgasi (Alaszka Anchorage körzete).
Megjelenése:
A vetési lúdhoz hasonlóan szürkésbarna színezetű, de annál kisebb termetű lúdfaj. Feje, nyaka és háta barnás, begye és
hasa szürkés árnyalatú. A fajra jellemző idős kori bélyeg a csőr körüli fehér folt, amely a homlokot is beborítja. Csőre hússzínű,
lábának színe a hússzínűtől a narancssárga árnyalatig terjed (lelövés után elszíntelenedik). Az idős madarak hasán fekete harántmintázat
található.
A fiatal madaraknál a fehér homlokfolt és a hasmintázat hiányzik.
Élőhelye:
Mocsaras területek, cserjés tundrák fészkelőmadara, az erdős tundrán megjelenése csak alkalomszerű.
Vizek közelében,
gyakran magas folyópartokon, tengerparti dombokon, völgyoldalakban és kimagasló szárazulatukon költ. Vonulási időszakában a vetési lúdnál
jobban kötődik a nedves gyepterületekhez, ezért hazánkban elsősorban az alföldi nedves gyepek a legkedveltebb tartózkodási helyei.
Táplálkozása:
Napi táplálék szükséglete: 650-800 g friss táplálék, amely a testtömeg 25%-a.
Mind a költőterületen, mind a
telelőterületen elsősorban fűfélékkel táplálkozik.
Viszonylag gyakran vesz fel csigákat (amiket a gyepen talál), ezeket azonban
valószínűleg zúzóanyag gyanánt fogyasztja.
Szaporodása:
A madarak életévük 15. hónapjában választanak párt maguknak, de általában csak negyedik életévükben vezetnek először
fiatalokat.
Párkapcsolatuk tartós, csak a pár elvesztése esetén keres másik párt magának az egyedül maradt madár.
Május közepén -
június elején indul a költőterületek felkeresése. A fészek építése június elején kezdődik. A fészket a tojó építi, amelyet egy kis dombra,
vagy fűcsomóra helyez. A fészket úgy helyezi el, hogy a tájat minden irányban jól beláthassa. Anyaga a fészek közvetlen közeléből
származó növényzet. A fészekcsészét előző évi száraz fűvel, majd pehelytollakkal béleli ki.
Évente egyszer költ, a tojások száma 5-6
darab. A tojásokat kétnaponta rakja le. A tojások oválisak, színük sárgásfehér, tompán fényesek, azonban a kotlás ideje alatt barnává
vagy sárgává színeződnek.
A tojó az utolsó tojás lerakása után kezdi meg a kotlást, amelynek időtartama 22-28 nap.
A gúnár a
kotlás ideje alatt a fészek környékén őrködik.
A kislibák július közepétől kelnek ki. A kelés szinkronizált, a tojáshéjakat a
fészekben hagyják.
A kislibák fészekhagyók, és mindkét szülő vezeti őket egészen 7-8 hetes korukig, amíg röpképessé nem válnak. Ez az
időszak általában augusztus közepén vagy végén következik be.
A család a következő szaporodási időszakig marad együtt.
Veszélyeztető tényezők:
• már önmagában is nagy veszélyeket rejt az 5000-6000 km-es vonulási útvonal kétszeres megtétele,
• fészkelőhelyein a fészek és a fiókák gyűjtése,
• vedlőhelyein a madár kereskedelmi mennyiségű befogása,
• környezetszennyezés,
• vadászat az őslakosság részéről.
Védelme:
Hazánkban védett faj, eszmei értéke 10.000,-Ft.
Hazai állományának megfogyatkozása miatt, vadászatát a 8/1993 FM
rendelet - vadászható faj státuszának fenntartása mellett - meghatározhatatlan időre betiltotta.
Majd a később hozott 11/2000 FM
rendelet külön engedélyhez köti.
Nemzetközi védettsége:
• Bonni Egyezmény II. függelék;
• Berni Egyezmény III. melléklet;
• EU Madárvédelmi Irányelvek II/2. és III/2. függelék.
