 |
Kékes rétihéja
Circus cyaneus (Linnaeus, 1766)
Védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Elterjedési területe széles.
Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt előfordul.
Törzsalakjának költőterülete
Európában a sarkkörtől Spanyolország északi részéig, Írországtól kelet felé Közép-Ázsián keresztül Kamcsatkáig és a Szahalin szigetig
terjed.
Magyarországon rendszeres átvonuló, valamint gyakori téli vendég. A korán érkezőkkel ritkán augusztus végén vagy szeptemberben már
találkozhatunk. Azonban a vonuló madarak nagy része október-novemberben érkezik hazánkba.
Leggyakoribb előfordulási területe az
Alföld (Hortobágy, Kiskunság).
Rendszertana:
Alfajai:
• Circus cyaneus cyaneus (eurázsiai alfaj),
• Circus cyaneus hudsonius (észak-amerikai alfaj).
Megjelenése:
A madárra mind a tollazat színében, mind pedig a testméretekben (a tojó a nagyobb) az ivari dimorfizmus jellemző.
A
felnőtt hím példány alul és felül egyaránt szürke, a torok és a begy valamivel sötétebb, az elsőrendű evezők feketék.
A felnőtt tojó
felsőteste sötétbarna, a farkcsík feltűnően erősen fehér, a farok jellemzően sötétbarnán csíkozott. A fej és válltollak világosabb barnák.
A has rozsdabarna, hosszanti csíkozással, a farok vöröses színezetű. Az evezők vége fekete.
Mindkét ivarnál a csőr fekete, a láb
sárga, a karmok feketék. A szivárványhártya a fiatal példányokon barnás, az öreg madarakén sárga.
Élőhelye:
A fészkelő, a vonuló- és a telelőterületein az alacsony növényzetű, nyílt vidéket (puszta, szántó, rét, legelő) kedveli.
Táplálkozása:
Mind a kisemlősöket, mind a madarakat testalkatából adódóan könnyen zsákmányolja.
Megfigyelések szerint szeles
időjárás esetén a madarak, szélcsendes időben pedig a kisemlősök zsákmányolása volt nagyobb. A télen begyűjtött példányok gyomrában a
madarak domináltak, kisemlős szőr (pocok, egér) csak nyomokban volt megfigyelhető.
Hazai vizsgálatok szerint a kisemlősök fogyasztása
jelentős hányadban fordul elő (domináns a mezei pocok fogyasztása).
Szaporodása:
Valószínűleg mind a hím, mind pedig a tojó párzik, és eredményesen szaporodik még mielőtt felnőttkori tollazatát
felöltené.
Általában azonban a tojó a 2. életéve vége felé, a hím pedig a 3. életévében ivarérett.
A kékes réti héják egy
szaporodási időszakra választanak párt maguknak.
A fészkelés kezdete Délen április végére, Északon május végére esik.
A hím
jelöli ki a territóriumot, azonban fészkét a tojó építi a talajon, rendszerint bokrok vagy magas növésű növényzet védelmében. A fészek
építésében a hím alig vesz részt.
A tojó a rendelkezésre álló növényi részekből alakítja és béleli ki a fészekcsészét. Nedves helyen
a fészek mellé emelvényt is készít, amelyen a fiatal madarak kifejlődnek és felnőnek. Fészkelő területéhez hű, általában egyesével, néha
azonban laza telepekben, évente egyszer költ.
Olykor sarjúfészke lehetséges. Rendszerint 4-6 tojását 2 naponta rakja le. A tojás
formája ovális vagy rövid ovális, színe szürkésfehér, a világostól a rozsdabarnáig terjedő foltokkal.
A kotlás 29-39 napig tart,
ebből egy-egy tojás kelési ideje 29-31 nap. Mivel a kotlást a tojó már az első tojás lerakása után megkezdi, ezért a kelés akár 10 napra
is elhúzódhat. A tojó hosszan ül fészkén, a táplálékot a hím szerzi be, azt a levegőben adja át a tojónak.
A fiatalok fészeklakók,
azonban hamar elhagyják a fészket, és a növényzetben tartózkodnak, de táplálkozni visszatérnek.
A tollasodás a 35. napra fejeződik
be, a fiatalok röpképesek lesznek, azonban továbbra is követik szüleiket. Önállósodásuk pontos ideje nem ismert.
Veszélyeztető tényezők:
Fészkelő állomány csökkenését veszélyezteti:
• varjúfélék, vaddisznó, róka által a fészekaljban okozott veszteségek,
• táplálékforrás kínálata,
• költőhelyeinek zavarása (turizmus, forgalom, mezőgazdasági munkák),
• illegális vadászat.
Telelőállomány csökkenését veszélyezteti:
Különösebb veszély nem fenyegeti, még abban az esetben sem, ha Európában néhány illegális lelövéssel kell számolni.
Védelme:
Hazánkban 1971 óta védett, eszmei értéke korábban 10.000,-Ft volt, 2001-től 50.000,-Ft.
Nemzetközi védettsége:
Európában kedvezőtlen védelmi helyzetű (SPEC 3), sebezhető
(V) faj.
Európai állománya erőteljesen lecsökkent, azonban világállománya nem Európára
koncentrálódik.
• Berni Egyezmény II. melléklet;
• Bonni Egyezmény II. függeléke;
• EU Madárvédelmi Irányelvek 1. melléklet;
• EC 338/97 Rendelet „A” melléklet.
Védelmét biztosító tényezők:
• fészkelőhelyein a kaszálás szabályozása,
• növényvédőszerek használatának korlátozása,
• élőhelyeinek turizmustól való elszigetelése,
• élőhelyeinek fenntartása,
• a faj védelmének fenntartása.
