 |
Közönséges hiúz
Lynx lynx (Linnaeus, 1758)
Fokozottan védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Elterjedésének területe az Alpok nyugati lábaitól keletre, Szibériáig húzódik. Amíg az ázsiai elterjedési terület
összefüggő, addig Európában ez a terület erősen széttöredezett képet mutat.
Korábban minden erdős területen elterjedt volt, kivéve az
Ibériai-félszigetet. Ma Európában természetes állományai az alábbi területeken találhatóak meg: Fenno-Skandinávia, balti államok, ÉK-és
Dél-Lengyelország, Szlovákia, Románia, Jugoszlávia, Macedónia, Magyarország. Betelepített, vagy a betelepítésből tovább terjedt állományai
megtalálhatóak Svájcban, Csehországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Szlovéniában és Horvátországban.
Magyarországon 1915 után nem láttak hiúzt, így a nyolcvanas évekig kipusztult fajnak tekintették. Ekkor a kárpáti állományok növelése
miatt ismét megjelent hazánkban.
A kérdőíves felmérések szerint 1987-ben alkalmi jelenlétét figyelték meg az Északi-középhegység egész
területén, az Alföld északi részén, Sárréten és a Pilisben is. Zemplénben és a Heves-Borsodi dombságon állandó jelenlétét tapasztalták.
1990-ben már alföldi előfordulásai nem ismertek, valamint jelenlétét is kevesebb helyen észlelték az Északi-középhegységben.
Rendszertana:
Leírt alfajainak száma 4-14 között változott, ezért rendszertani besorolása között nagy viták dúltak.
Európában két
alfaja él:
| • Lynx lynx lynx: | Skandinávia, Oroszország, ÉK-Lengyelország. |
| • Lynx lynx orientalis: | Kárpátok. |
Megjelenése:
Európa legnagyobb macskaféle ragadozója.
A nőstények és a kandúrok között sem színezetben, sem pedig testméretben
nincs különbség.
A fülek háromszögletűek, felállóak, végükön sötét szőrpamacs található. A farok egyenletes vastagságú, viszonylag
rövid, dúsan szőrözött, a vége nem elvékonyodó (levágott).
A lábak erősek, a mancsok nagyok. A mellső lábon 5, a hátsón 4 ujj
található. A karmok behúzhatóak, világos szaruszínűek.
Téli bundájának színe szürkés színárnyalatú, apró sötét foltokkal pettyezett.
A foltok élesen elhatárolódnak, legfeljebb idősebb korban mosódnak el. Téli bundában a fej oldalszőrzete erősen meghosszabbodik,
pofaszakállt képez. A fülpamacsok akár 5 cm hosszúra is megnőhetnek. Ilyenkor a talpak is vastagon szőrözöttek, az ujjpárnák 3 cm-es
szőrrel borítottak.
A nyári bunda színe vöröses barna, a talpszőrzet hiányzik, az ujjak közötti szőrök rövidek.
Élőhelye:
Kizárólag a nagy kiterjedésű, lombhullató vagy tűlevelű erdők lakója. Szorosan kötődik a háborítatlan erdőségekhez.
Hosszú lába és nagy mancsa miatt a hó vastagsága (max.50 cm) nem korlátozza elterjedését.
Életmódja:
A zsákmányt mindig gyors lerohanással, lesből támadja, és a nyakán vagy torkán ragadja meg. A hosszú üldözésre képtelen.
Zsákmánynagyságának felső határát a szarvasborjú jelenti.
Napi táplálékmennyisége 1-1,5 (max.3,2) kg. Egy őz egy-két hétig biztosítja
táplálékát. Amikor zsákmányból már nem kíván fogyasztani, hóval, vagy lombokkal betakarja. Majd ezt többször is felkeresi. Ez a
magatartásforma egyenértékű a dögevéssel.
Szaporodása:
Maximális életkora 14-17 év között lehet.
A nőstények 9 hónapos, a kandúrok 21 hónapos koruktól ivarérettek. Azonban a
nőstények a szaporodásban csak 21-22 hónapos korban, a kandúrok pedig 33-34 hónapos korban vesznek részt.
Az év nagy részében a
nőstények a kölykeikkel, a kandúrok pedig magányosan járnak.
A párzási időszakot pacsmagolásnak nevezzük. Ez az időszak
február-márciusban zajlik, bár olykor elkezdődhet január végén, és április elejéig eltarthat.
Az ivarzás összesen 1-3 napig tart.
Azonban, ha ilyenkor nem történik megtermékenyülés, 7-13 nappal később újra ivarzik a nőstény. A párzási időben a nőstény keresi fel a
kandúrt. Az ivarzó nőstény körül több hím egyed is összetalálkozhat, ilyenkor a riválisok megvívnak egymással a nőstényért.
A
vemhességi idő kb. 9-10 hét.
A kölyköket a nőstény megközelíthetetlen fagyökerek közötti odúban, vagy sziklafülkében hozza a világra.
Olykor az elhagyott rókakotorékot és borzvárat is elfoglalja.
A kandúrok nem vesznek részt a kicsik felnevelésében.
A kölykök
április-június között vakon jönnek a világra. Testtömegük 250-300 gramm, testhosszuk 22-25 cm. Szemüket a 16-17. napon nyitják ki. Ezzel
egy időben jelennek meg a tejfogak. A maradandó fogak váltódása 4-4 és fél hónapos korban kezdődik el, és a 8-10. hónapban fejeződik be.
A kicsik hosszú ideig, 5 hónapos korukig szopnak, de 2 hónapos koruktól lassan rászoknak a húsevésre. Anyjuk kb.3 hónapos koruktól viszi
őket vadászatokra.
A család a következő szaporodási ciklusig, azaz tél végéig marad együtt, hiszen a fiatalok ekkor válnak valóban
önállókká.
Védelme:
Hazánkban az állomány csökkenésének elsődleges okai a következők:
• élőhelyvesztés (természetes élőhelyek intenzív erdőgazdálkodással való átalakítása),
• illegális vadászat.
Visszatelepülő őshonos emlősfajunk, éppen ezért fokozottan védett faj.
Eszmei értéke: 500.000,-Ft.
Az Európai Univ LIFE-Nature programjának anyagi támogatásával indult el egy projekt a Szent István
Egyetem és a KöM természetvédelmi Hivatal részvételével 2001-ben, a hiúz hazai állománya természetvédelmi javítására.
Nemzetközi védettsége:
Európa egyik legsérülékenyebb faja.
• Berni Egyezmény III. melléklet;
• 92/43/EGK irányelv II. és IV. függelék (kivéve a finn populáció);
• EC 338/97 rendelet „A” melléklet;
• CITES II. függelék.
