 |
Héja
Accipiter gentilis
(Linnaeus, 1758)
Védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Költési elterjedése nagy, hiszen Eurázsián kívül Észak-Amerikában és Észak-Afrikában is költ. Írország kivételével Európa
minden országában megtalálható.
Hazánkban a hegy- és dombvidéken, valamint a síkvidéken is elterjedt.
Alföldi előfordulását a
megfelelő korú, és kiterjedésű erdők befolyásolják. Hegy- és dombvidéken a bükkösökben, tölgyesekben, illetve a fenyvesekben egyaránt
fészkel. A hegységek peremterületein mindig gyakoribb madár, mint azok belsejében. Nagy folyóink hullámterében főleg nyárfákon költ.
Kedveli a nyiladékok vagy erdőszélek közelségét.
Rendszertana:
Alfajok:
• Accipiter gentilis gentilis (Észak- és Közép-Európa),
• Accipiter gentilis arrigonii (Szardinia, Korzika),
• Accipiter gentilis buteoides (Svédország északi részétől a Léna folyó vonaláig),
• Accipiter gentilis gallinarum (Gentilistől délre él, hazánkban is előfordul),
• Accipiter gentilis marginatus (Magyarország déli és dél-keleti részén, illetve hazánktól délre),
• Accipiter gentilis albidus (ÉK Szibéria, Kamcsatka),
• Accipites gentilis schvedowi (Kirgiz-sztyeppétől Nyugat-Kínáig),
• Accipiter gentilis fujiyamae (Japán),
• Accipiter gentilis atricapillus (Észak-Amerika),
• Accipiter gentilis apache (Dél-Arizona, Új-Mexikó, ÉNY-Mexikó),
• Accipiter gentilis laingi (Vancouver, Quenn Charlotte szigetek).
Régebben még két alfajt tartottak nyilván, de ezek alfaji önállóságukat elveszítették:
• Accipiter gentilis moscoviae (gentilisxbuteoides),
• Accipiter gentilis sushkini (buteoidesxschvedowi).
Megjelenése:
Az öreg madarak alsó teste és szárnyfedői kendermagosak, az alsó és a felső farkfedők fehérek, a farok szürke, fekete
harántcsíkokkal. A felsőtest szürke, a fej sötétszürke, a szemnél vékony, világos sávval.
A fiatalok alsó teste, az alsó szárny és a
farokfedők hosszanti irányúan cseppfoltosak. Az alsó farokfedők a farokvégétől számozott negyedik harántcsíkot részben takarják. A csüd,
a szivárványhártya és a viaszhártya sárga.
A hazánkban előforduló 2 alfaj közül a törzsalak (Accipiter gentilis) jellemzője, hogy a
test felső oldalának színezete a sárgásbarnától a sötétbarnáig változhat, míg az északi alfaj nagyobb és világosabb, jól kivehető
szem-feletti sávval. Utóbbiak fehér változata is megfigyelhető.
Élőhelye:
Élőhelye az alföldi, domb- és hegyvidéki erdők. Előnyben részesíti az összefüggő, nagy erdőségeket, azonban a síkvidéki
területeken megtelepszik kisebb erdőfoltokban is. Kedveli a bükkösöket, a fenyveseket, az ártéri nyárasokat. Táplálkozni azonban kijár a
fészkelőhelyével határos bokros, csenderes, mezőgazdasági területekre is.
Táplálkozása:
Kiszemelt zsákmányára gyorsan rácsap. Ezt rendkívül jó röpképességének köszönheti. A jó röpképesség eredménye, hogy
zsákmánylistája sokrétegű.
Táplálékát zömében madarak alkotják (galamb, rigóféle, szajkó, egyéb varjúfélék, fácán, fogoly).
Galamb fogyasztása domináns, ezért sok helyen galambászhéjának is nevezik.
Elfogja a kisemlősöket, nyúlfiókákat. Azonban
zsákmánylistáján az emlőstáplálék alárendelt szerepet játszik.
Olykor rákap a házi baromfira és a tenyésztett fácánra.
Szaporodása:
A madarak, 10 hónaposan, már az első életévükben ivarérettek. Nem ritka jelenség, hogy az első eredményes költéskor a tojó
vagy a hím még a fiatalkori tollazatát viseli.
Rendszerint azonban csak a 2-3. életévükben állnak párba. Szaporodási készségük a
mindenkori táplálékkínálat függvénye.
Monogám madár, csak az elhullott tojó helyett választ a hím új párt, és viszont.
A párok
már decembertől a fészek közelében tartózkodnak.
Fészkét a fák lombkorona szintjébe, a főágak elágazásába rakja. Valószínűleg a jobb
ki- és berepülés miatt előszeretettel fészkel utak, nyiladékok, tisztások közelébe. Fészkelése feltétlenül erdőhöz kötött.
A
territóriumot a hím foglalja el, ezen belül több fészkelési helyet kínál fel a tojónak. A fészket a tojó választja ki.
A fészket a
hím és a tojó együtt építi, amelyet éveken keresztül használhat, gyakran váltófészke is lehet. A tojó zöld lombot és fenyőgallyat is
hordhat a fészekbe.
A régi fészket minden költés előtt tatarozzák, így a fészek magassága elérheti az egy métert is.
A
tojásrakási időszak március végén kezdődik és április végéig tart. A költési időszak júniusig elhúzódik.
Egy évben egyszer költ.
Ovális tojásai (2)3-4(5) fénytelenek, füstszínűek. A tojásrakás 2-4 napos időközökkel történik. A tojásokat mindkét ivar üli (de főként a
tojó). A kotlás időtartama: 35-41 nap. A hím a kotlás során ellátja a tojót táplálékkal, vagy ha a tojó éppen táplálkozni akar,
helyettesíti őt a kotlásban.
A fiókák fészeklakóak, őket az első héten a tojó őrzi, a hím a táplálékot szerzi, és a fészeknél adja át
azt a tojónak. Az 5. héttől a fiatalok maguk darabolják a táplálékot. 38 nap után kitollasodnak, a 40. nap körül elhagyják a fészket, de
csak rá pár napra kezdenek repülni. Az 50. nap körül kezdenek vadászni, 70. életnapjuk körül válnak önállóvá.
Veszélyeztető tényezők:
• biocid terhelés,
• fészkelőhelyek, főként az idősebb faállományok kitermelése,
• zavarás (munkagépek, turizmus),
• erdőgazdálkodási munkák,
• határszerkezet megváltozása,
• táplálékkínálat csökkenés (intenzív, nagytáblás mezőgazdaság),
• baleset (villamos vezeték, közúti forgalom).
Védelmét biztosító tényezők:
• környezetszennyezés csökkentés,
• idős faállományok, fészkelőhelyek kímélete,
• a madár nyugalmának biztosítása.
Védelme:
Hazánkban 1971 óta védett, eszmei értéke korábban 10.000,-Ft volt, 2001-től 50.000,-Ft.
A tenyésztett szárnyasban
okozott kártétele miatt a vadászati rendelet korábban lehetővé tette a törzsállomány elhelyezésére szolgáló szárnyasvad - valamint
baromfitenyésztő telepeken egész évben, a szárnyasvad utónevelését szolgáló, bekerített helyeken és azok 500 m-es körzetében július 1. és
október 31. között befogását, illetve elejtését. Ma ez csak külön engedéllyel lehetséges.
Fészkelőhelyei kíméletben részesülnek. A
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Solymász Szakosztályának külön engedélyével korlátozott számban, folyamatos felügyelet
mellett solymászmadárként tartható.
Hazai állományi létszám: 2000-3000 pár.
Nemzetközi védettsége:
Európában stabil (S) védelmi helyzetű.
• Berni Egyezmény II. melléklet;
• Bonni Egyezmény II. függeléke;
• EU Madárvédelmi Irányelvek 1. melléklet;
• EC 338/97 Rendelet „A” melléklet.
