 |
Szürke farkas
Canis lupus (Linnaeus, 1758)
Fokozottan védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Észak-Amerikában és Eurázsiában él. Honos Indiában, Ázsiában és az Arab-félsziget északi részén is. Hazánkban élő
állományát a XX. század elejére kiirtották.
Az 1980-as években a Szlovákiai populáció nőtt, ennek köszönhető hazánkban ismételt
megtelepedése.
Az 1980-as években, valamint az 1990-es évek elején Magyarország három területén élt farkas: a Duna-Tisza közén, a
Zempléni-hegységben és az Aggtelek-Tornai-karszton. Ebben az időben összes állomány nagysága 30-50 példány között lehetett, azonban ez a
törvénytelen kilövések, valamint az állandó zaklatások miatt visszaszorult.
Jelenleg hazánk északkeleti részén van gyakoribb
előfordulása. Azonban Kelet-Magyarországon és a Duna-Tisza köze déli részén alkalmi előfordulásai is ismertek.
A hazai becsült
létszám az egész országra vetítve az utóbbi években 20-25 egyed körüli lehet, de vannak olyan évek, amikor csak egy-egy egyedet észleltek.
Rendszertana:
Tizenhat alfaja ismert:
| • Canis lupus lupus: | Európa. |
| • Canis lupus albus: | Észak-Skandinávia. |
| • Canis lupus campestris: | Fekete-tenger Északi-partvidék. |
| • Canis lupus cubanensis: | Kaukázus. |
| • Canis lupus desertorum: |
Dél-Kazahsztán, Kirgizia, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Észak-Afganisztán, ÉK Irán. |
| • Canis lupus pallipes: |
Arab-félsziget, Irak, Irán, Dél-Afganisztán, Pakisztán, Észak-India. |
| • Canis lupus chanco: |
Közép-Ázsia-Nepál, ÉNY India, Dél-Mongólia, Észak-Kína, Korea,
Orosz-Tengermellék. |
| • Canis lupus hodophilac †: |
Japán, Hokkaidótól délre eső szigetek. |
| • Canis lupus hattai †: |
Hokkaidó. |
| • Canis lupus arctos: | Kanada, New-Foundland. |
| • Canis lupus occidentalis: | Alaszka, Yukon, British Columbia. |
| • Canis lupus youngi: | Montana, Colorado, Idaho, Utah. |
| • Canis lupus fuscus: | Alaszka, British Columbia, Oregon, Alexander-szigetek. |
| • Canis lupus nubilus: | Arizona, Új-Mexikó, Mexikó. |
| • Canis lupus lycaon: | Kanada-Ontario, Dél-Québec, Labrador, USA északi területei. |
| • Canis lupus baileyi: | Dél-Arizona, Dél-Új-Mexikó, Mexikó. |
Megjelenése:
Megjelenése hasonlít a német juhászkutyáéhoz, azonban mellkas nem olyan erőteljes, a nyak vastagabb, a fej szélesebb és
robosztusabb, a fülek elállóak. A koponya erőteljes, a tépőfogak nagyok. A szemek ferdén ülnek a fejen, a pupilla kerekded.
A farok
mindig lógó, hosszú szőrű, lompos.
Szőrzetében a fedőszőrök között mindig vannak gyapjúszőrök. A szőr színezete, hossza és sűrűsége
függ az évszaktól, a kortól, az ivartól és az elterjedési területtől. A felső testtájékok szürkésbarnák, feketés árnyalattal, az alsók
szürkéssárgás fehérek. Nyáron a vöröses, télen a szürkés szín dominál.
A mellső lábakon 5, a hátulsó lábakon pedig 4 ujj található.
Emlőinek száma 5 pár.
Élőhelye:
A nagy erdőségeket és mocsaras területeket kedveli, de előfordul lakatlan hegyvidékeken, tundrán, sztyeppen, sivatagos
területeken is.
Közép-Európában a nagy és összefüggő erdőségek háborítatlan területein él.
Olykor a megközelíthetetlen hegyvidéki
területeken is megtalálható 600-2400 méteres magasságig.
Táplálkozása:
A magányos farkasok a háziállatokon kívül csak a beteg vadat képesek elejteni.
Falkában vadászva is a legyengült,
beteg egyedeket keresik (természetes szelekciót végeznek), azonban az egészséges állatokat is képesek elejteni.
A zsákmányt kitartóan,
de lassan üldözik, és ráhajtással terelik a zsákmányolást végző társaik felé.
Hazai táplálkozásukra vonatkozó adatok csak
megfigyelések útján állnak rendelkezésre. Hazai táplálékát elsősorban őz, muflon és szarvas képezte.
Egyszeri húsfogyasztása 10 (-15)
kg körüli lehet, de bírja az éhezést is.
Szaporodása:
A farkasok életkora 12-16 év közé tehető.
A hímet kannak, a nőstényt szukának, a fiatalokat kölyöknek, az ivaréretlen
állatokat süldő farkasnak nevezzük. Az ivarérett kort a kan, és a szuka is 22 hónapos kora körül éri el, azonban ez az idő a kanoknál
kitolódhat.
A szaporodást a szukák a 3 éves korban, a kanok pedig a 4 éves korukban kezdik el. A párzási időszakot koslatásnak hívjuk.
Ez az időszak december végén, január elején kezdődik, és február végéig, márciusig tart. A tüzelést az idősebb szukák kezdik. A koslatás
időszakában a szukák többször, 5-7 napig pározhatnak akár más hímekkel is, abban az esetben, ha a falkán belül több hím is található.
Ebben az esetben azonban a kanok között összetűzések játszódhatnak le a szuka birtoklásáért. A csatából győztesen kikerülő hím a szukával
elvonul, és a párzás után egészen a kölykök felneveléséig (5-6 hónapos kor) együtt marad vele. Ezt a viselkedési formát monogám
viselkedésnek nevezzük.
A vemhesség idő 60-70 (75) nap, ezt követően a szuka március és május között elli meg (1-) 4-6 (-8) kölykét.
A nőstény évente egyszer kölykezik. A fiatal, és nagyon idős szukák alomszáma kisebb, mint a középkorú társaiké.
A kölykök
sziklaüregekben, fák gyökerei alatt, ritkán a szülők által készített építményben jönnek a világra. A család általában hű a kotorékhoz,
odúhoz. Az odú kiválasztásánál előnyben részesíti a csendes, embertől nemz zavart, távoli helyeket, a napos, erdővel körülvett
vízmosásokat, valamint az olyan környezetet, ahol a kölykök szükségletét kielégítő patak vagy forrás található.
A kölykök 300-500
g-os testtömeggel, vakon és süketen jönnek a világra. A szemük 10-12 (16) napos korukban nyílik ki, hallani a 20. napon kezdenek.
Az
első napokban a szuka a kicsikkel az odúban marad, sőt a kölykök 2 hónapos koráig is csak az odú környékén tartózkodik. Ezen idő alatt a
kan hordja neki a táplálékot, vagy a szuka a kan által visszaöklendezett zsákmányból fogyaszt.
Amennyiben a szuka kölykeit veszélyben
érzi, a szájába veszi őket, és általa egy biztonságosabbnak megítélt helyre szállítja őket.
A kölykök 6 hetes korukig szopnak,
azonban a 4. héttől már fogyasztanak a szülők által kiöklendezett táplálékból is.
Az odú környékét a család a kölykökkel együtt a
9-10. héten hagyja el.
A család akkor bomlik fel, amikor a fiatalok önállóak lesznek, de a kialakuló falkában a családtagok továbbra
is együtt élnek.
Veszélyeztető tényezők:
Természetes elhullás miatt:
• fajon belüli agresszió,
• veszettség,
• zsákmányállatok okozta (rúgási) veszteség,
• kölykök éhezése.
Emberi hatások:
• természetes élőhelyeinek intenzív erdő-és mezőgazdálkodással való rombolása,
• élőhelyeinek utakkal és zavarásnak erősen kitett területekkel való feldarabolása,
• illegális vadászat.
Védelme Magyarországon:
Hazánkban 1993-ig elejtését a megyei szakigazgatási szerv és a területileg illetékes természetvédelmi hatóság
véleményazonossága és engedélye tette lehetővé.
1993-tól védett állat. Eszmei értéke 50.000,-Ft volt, majd 2001-től értékét
250.000,-Ft-ban állapították meg.
Nemzetközi védettsége:
A farkas európai állományszáma 2001-es adatok alapján:
| ország | példányszám |
| Csehország | 0-20 |
| Horvátország | 50-100 |
| Jugoszlávia | 500 |
| Lengyelország | 600-700 |
| Magyarország | 0-5 |
| Németország | 0-5 |
| Olaszország | 400-500 |
| Portugália | 300-400 |
| Románia | 3000 |
| Spanyolország | 2000 |
| Szlovákia | 350-400 |
IUCN vörös listás faja/>
Sebezhető státuszú (VU): Olaszországban.
Kis veszélyeztetettségű védelemfüggő faj (LR-cd): Spanyolországban és Portugáliában.
• Berni Egyezmény II. melléklet;
• CITES II. függelék;
• EK 338/97 Rendelet „A” melléklet;
• 92/43/EEC Rendelet II., IV. és V. függelék.
