 |
Dankasirály
Larus ridibundus (Linnaeus, 1766)
Védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
 |
Palearktikus elterjedésű, monotipikus faj.
Európától, Közép-Ázsián át Kamcsatkáig előfordul. |
Hazai elterjedési területe:
• Fertő-tó,
• Kis-Balaton,
• Velencei-tó,
• Hortobágy,
• Tisza-tó,
• Dél-Alföld,
• Kiskunság,
• Bihari-sík,
• Kis-és Nagy-Sárrét.
Európában hiányzik:
• magas Észak,
• Ibériai-félsziget,
• Appenin-félsziget,
• Balkán-félsziget.
Hazánkban minden nagyobb természetes, vagy mesterséges tó környékén fészkel, ahol megfelelő nyugalmat talál.
Megjelenése:
Az idős madarak nyári tollazatát a csokoládébarna fej határozza meg, azonban ez a tarkóra nem nyúlik le.
A test
hátulsó oldala, valamint a szárnyfedők világos kékesszürke színűek. Az 1-6. elsőrendű evezők végén fekete sáv, néha fehér folt látható, a
többi első-, másod- és harmadrendű evező fehér.
A csőr piros, a láb hússzínű, a szem barna.
Nyugalmi tollazatban a fej, különösen
a fül tájéka barnával foltozott.
A fiatalok fehér nyakörvükről (a barnás színű testen), és a farok széles fekete végszalagjáról
különböztethetőek meg. A láb és a csőr sárgás, a csőrvég sötét.
Élőhelye:
Minden vizes élőhelyünkön előfordul. Megjelenik települések belterületén is, ha ott egy kisebb vízfolyás vagy tó található.
A szántóföldek legfontosabb táplálkozó területei közé tartoznak, hiszen itt az év minden időszakában megtalálhatóak. A hulladéktelepek
rendszeres látogatói.
Táplálkozása:
A felnőtt madarak fiókáikat főként állati eredetű táplálékkal, ízeltlábúakkal nevelik, amelyeket a környező mezőgazdasági
területeken a földön vagy a levegőben zsákmányolnak.
A felnőtt madarak táplálkozása sokrétű, főként állatevők, de gyümölcsöt, dögöt,
hulladékot is fogyasztanak. Táplálékában megtalálhatóak a kisemlősök, főként a mezei pocok. Jelentős a madár hulladékfogyasztása ott,
ahol szennyvíz ömlik a folyókba, vagy ahol a vízhez közel szeméttelep található.
Szaporodása:
A dankasirály rendszerint a 2., olykor az 1. vagy a 3. évben ivarérett.
Párkapcsolatukra a monogámia jellemző, de egy
költési szezonra választanak párt maguknak.
Előfordulhat, hogy a területükhöz hű madarak a következő évben újra találkoznak, és párba
állnak. A párba állás az erre kijelölt territóriumokon történik, amely leggyakrabban a fészektelep környéke, de attól távolabb is lehet
(például pihenőhely).
A költési időszakban Közép-Európában április végén kezd fészkelni, azonban ez elhúzódhat július elejéig is.
Fészkét vizek partjára vagy természetes és mesterséges szigetekre építi.
A fészek a talajon, a növényeken (zsombék), vagy avas nádon
található. Mesterséges szigeteken a gyomos talaj jó takarást nyújt számára.
Ritkán bokrokon vagy fákon is fészkelhet.
Kolóniákban,
olykor több ezer pár költ együtt, a fészküket egész közel építik egymáshoz. Fészkelőhelyük megválasztása során, a telepen belül sok a
konfliktus. A fészek lehetséges helyeit a hím ajánlja fel a tojónak, ritkán azonban a tojó is kezdeményezheti a fészkelőhely
megválasztását.
A fészket a pár mindkét tagja építi (a hím jóval aktívabb). Az anyagot a környező növényzet szolgáltatja.
A tojó
a tojásokat naponta vagy 2 naponta rakja le. Évente egyszer költ, azonban a fészekalj megsemmisülése esetén egy vagy két alkalommal is
rakhat sarjúfészket.
A fészekalj nagysága (2) 3 (4) tojásból áll. A tojások többnyire oválisak, olykor rövidek, hegyes vagy nyújtott oválisak. A héj szemcsés,
fénytelen. A tojások színezete nagy változatosságot mutat. Az alapszín barnás vagy olívbarnás, a mintázat sötét, vagy világos, de
lehetnek szinte minta nélküli tojások is.
A szülők 2-24 napig felváltva kotlanak, a melyet az első, vagy a második, néha azonban az
utolsó tojás lerakása után kezdenek el.
Ennek következtében a fiókák kelése egyes fészkekben összehangolt, más fészkekben nem
szinkronizált. A két szülő azonos időarányban üli a tojásokat.
A fiókák fészekhagyók, de hosszabb ideig a fészek környékén maradnak.
Mindkét szülő táplálja őket. Gyakran előfordul, hogy a táplálékot a hím hozza, és azt átadja a tojónak feldarabolásra.
A fiatalok 5-6
hetes korban válnak röpképessé, majd közvetlenül ezután önállóak lesznek.
Veszélyeztető tényezők:
A tojásokra és a fiatalokra a kis ragadozók, róka és varjúfélék, főként a dolmányos varjú jelenti a fő veszélyt.
Közvetlen veszélyeztető tényezők:
• vizes élőhelyek területének csökkenése,
• tojásgyűjtés,
• lelövés,
• mérgezés,
• predátorok (róka, patkány, nagyobb sirályfaj),
• környezetszennyezés (nehézfémek hatása),
• vízi elöntések,
• botulizmus (bénulásos megbetegedés).
Védelme:
Hazánkban védett faj. Eszmei értéke korábban: 500,- Ft volt, 1993-tól 2.000,-Ft, 2001-től 10.000,-Ft.
Védelmének
fenntartása szükséges, bár agresszivitása (főleg tömeges megjelenés, zsivajgás) más, elsősorban fokozottan védett madarak nyugalmát
zavarhatja.
Ivadéknevelő tóegységekben, alkalmi károkozása miatt, gyérítése megengedett volt, ezt azonban a 13/2001. KöM rendelet nem
engedi meg.
Zavarása ugyanolyan hatásos lehet, mint gyérítése volt.
Hazai állományszám: 10000-15000 pár.
Nemzetközi védettsége:
Európában stabil (S) védelmi helyzetű, növekvő, vagy stabil dinamikájú faj.
Állományait nagy veszély
nem fenyegeti.
• Berni Egyezmény III. melléklet.
