 |
Császármadár
Bonasa bonasia (Linnaeus, 1758)
Fokozottan védett faj
Írta: Magyar Csilla
állattenyésztő mérnök,
hivatásos vadász
Felhasznált irodalom:
Faragó Sándor: Vadászati állattan. |
Elterjedése:
Költési elterjedése a francia Nyugati-Alpoktól Japánig terjed, amelyet elsősorban a klimatikus viszonyok határoznak meg.
 |
Magyarországon kisebb számban az Északi-középhegységben él.
Állandó, nem költöző madár. |
Rendszertana:
Napjainkban 5 alfajt tartanak nyilván.
| Törzsalak: | |
| • Bonasia bonasai bonasia: | Lengyelország, Baltikum, Skandinávia (az
elterjedési terület az Uralig húzódik). |
| Alfajok: | |
| • Bonasia bonasia rupestris: | Közép-Európa. |
| • Bonasia bonasia sibiricus: | szigetszerű elterjedés Szibériában. |
| • Bonasia bonasia kolymentis: | szigetszerű elterjedés Szibériában. |
| • Bonasia baonasia vicinitas: | Amur-medence, Észak-Mongólia, Szahalin,
Hokkaidó. |
Magyarországon a Bonasia bonasia rupestris él.
Megjelenése:
A fogolynál alig nagyobb fajdféle.
A kakasok hátoldala barnával és feketével vonalkázott, szürkésbarna. A torok
fekete, melyet vékony, fehér sáv választ el a fejtől és a nyak gesztenyeszínű részétől. A fehér sáv lefut a nyak két oldalán, és a
szárnyakon is.
A testoldal gesztenyebarna, cseppfoltos. A has szürkéssárga, amelyen sötét, ék alakú foltok láthatóak.
A kakasra
jellemző a bóbita. A szem körüli égővörös folt a fajdok közt a legkisebb. A farok lekerekített, röptében végén vékony, sötét szalag
látszik. Az idős kakas csőrének színe feketésbarna, lába világosabb szarubarna, szinte végig tollas.
A tyúk színei tompábbak a kakasénál, bóbitája nincs, torka nem fekete.
A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, jellemzően
sötétbarnák és a farkuk fehér.
Élőhelye:
Kedveli a többszintű, nagyobb kiterjedésű erdőket, ahol változatos sűrűségű, és fajösszetételű az erdőállomány.
Megtalálható a síkságtól a hegyvidékig terjedő nedves és száraz erdőben egyaránt. Azonban az intenzíven művelt, egykorú vagy rossz
szerkezetű erdőkben korlátozott számban fordul elő.
Előnyben részesíti a zavartalan, erdőgazdasági munkákkal vagy turizmussal kevésbé
érintett területeket.
Táplálkozása:
A császármadár alapvetően növényevő.
Bár a fiatalok az első hónapban döntően ízeltlábúakkal táplálkoznak, a levelek,
hajtások valamint a termések fogyasztásával lassan áttérnek a növényekre.
Tavasztól késő őszig a zöld növényi részek képezik
táplálékát (nyír,- éger,-hárs,- mogyoró,- fűzlevelek, számos lágyszárú növény).
Ennél fontosabb szerepet játszanak azonban a július
és november között fogyasztott gyümölcsök és magvak (néhány cserje és gyümölcsfa húsos gyümölcse, erdei szamóca,- és szederfajok).
A
téli, a tavaszi, valamint az átmeneti őszi időszakban táplálékforrások a fák és cserjék hajtásai, rügyei, valamint barkái.
Nyáron az
idősebb madarak is fogyasztanak kisebb mértékben állati eredetű (elsősorban: bogár, de:hangya, hangyabáb, hernyó, pók, csiga, giliszta)
táplálékot, de alapvetően növényevők.
Táplálékszükséglet/nap:
télen: 41 g,
tavasszal: 58 g,
nyáron és ősszel:
27-28 g.
Szaporodása:
A kakas is, és a tyúk is már első éves korban ivarérettek.
A párkapcsolatot monogámia jellemzi, azonban a párok csak
kivételesen tartanak össze egy évnél hosszabb ideig.
A költés Közép-Európában áprilisban kezdődik, és május végéig tart.
A tojó
évente egyszer költ. Azonban: ha a fészekalj tönkremegy, vagy elveszíti az egészen kicsi csibéket, akkor sarjúköltés lehetséges.
A
fészek rendszerint gazdagon tagolt lomb-, elegyes-, olykor fenyőerdőben van. A tojó a talajon költ. Kapart fészkét a fák tövébe, bokrok
alá, tuskó, rőzserakás mellé építi, s a környezet anyagaival béleli.
Tojásait 1-2 napos időközönként rakja le, s csak az utolsó
lerakás után kezdi meg a kotlást. A fészekalj nagysága: 7-11 tojás. Ezek többnyire oválisak, ritkán nyújtott vagy rövid oválisak, héjuk
sima, fénytelen. A tojások színe a sárgásbarnától a világos okkerig terjed, rozsdabarna pettyekkel és foltokkal borítottak.
Csak a
tojó kotlik, fészkéről csak rövid időre száll le táplálkozni. A kakas közben látszólag a közelben marad.
A fiókák 22-27 nap után
egyszerre kelnek ki. A kis madarak fészekhagyók, kezdetben jól meg tudnak lapulni. Az első napokban csak a tojó, később mindkét szülő
vezeti őket.
8 hetes korukra teljesen ki fejlődnek.
A család ősszel, amikor a csibék mintegy 80-90 naposak, szétszéled.
Veszélyeztető tényezők:
Állományának csökkenése sok tényezőre vezethető vissza:
• ember (erdei munka, gombaszedés, rőzsegyűjtés, erdei közlekedés, erdei kutyás sétálók),
• élőhely felaprózódása, ennek eredményeként a ragadozók fokozottabb kártétele,
• fiókanevelés időszakában a nedves, csapadékos, atlanti jellegű időjárás,
• helyenként túltartott nagyvadállomány által visszarágott újulat, és gyepszint hiánya,
• vadvédelmi kerítések, amelynek repülve sok madár elpusztulhat,
• maradványpopulációk vadászata,
• túlszaporodott vaddisznóállomány,
• ragadozó madarak és emlősök zsákmányolása.
Védelme:
Hazánkban fokozottan védett faj. Eszmei értéke korábban 250.000,- Ft volt, 2001-től 500.000,-Ft.
Magyarországon
állománya jelentősen csökkent, egyes élőhelyeiről teljesen eltűnt. A hazai fészkelő állomány néhány száz párra tehető.
Populációinak
fenntartása környezetének megőrzésével, és predátorainak alacsony szinten tartásával érhető el.
Környezetének óvása természetszerű
erdőállományok fenntartásával, természetes erdőfelújítási módok alkalmazásával lehetséges.
Fontos az emberi zavarástól mentes
környezet.
Javasolható még:
• a keskeny, kanyargós erdei utak szorgalmazása, amelyek táplálkozó-, valamint porfürdőhelyek lehetnek,
• kerülni kell a peszticidek erdei alkalmazását,
• térségvédelmi programokat kidolgozása
Zárt téri tenyésztése kidolgozott, de erre védelmét alapozni nem lehet. Veszélyeztetett fészkeinek megtalálása szinte reménytelen.
Nemzetközi védettsége:
Európai védelmi helyzete stabil (S), amely elsősorban a skandináv és orosz populációnak köszönhető.
Azonban Közép-Európában állomány nagysága mindenütt csökken.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség
(IUCN) Vörös Listáján.
• Berni Egyezmény III. melléklet;
• EU Madárvédelmi Irányelvek II/2. melléklet.
